Csirkébe csavarva

Tegnap ismét fehérje napunk volt Lollcsimmal. És persze vacsira nekiálltam készíteni valami finomat, de először csak tanácstalanul szuggeráltam a fél kiló fagyos csirkemellet a tányéron. A szezámmagos csirke, a tojásos szelet és a natúr szelet között őrlődtem, amikor rám tört az ihlet.

Vékony szeleteket és hosszú csíkokat vágtam a húsból, egyik oldalát sóztam, borsoztam. A vékony szeletekre tettem egy hasonló szélességű sonkacsíkot, padlizsán és cukkini darabot, majd felgöngyölítettem és fogpiszkálóval átszúrtam, hogy ne essen szét. A hosszabb csíkok közé egy virslit tettem, majd a virslire felcsavartam a csirkedarabot és hasonló módon rögzítettem. Lett kb 6 db sonkás-zöldséges és 3 db virslis tekercsem. A maradék, kisebb húsdarabokat összekockáztam, fűszereztem. Egy lapos tepsit vékonyan kiolajoztam, és arra pakoltam a csirkehúst. Fűszert tettem még a tetejére, kis só-bors-bazsalikom, és becsúsztattam a sütőbe. 15-20 perc alatt elkészült, közben néha forgatni kellett, hogy minden oldala szépen átsüljön, és ne ragadjon a tepsihez. 

Nemcsak a látvány volt étvágygerjesztő, hanem ízre is kitűnő volt. És Lollcsim megkoronázta egy kis joghurtban elkevert grillfűszerrel. Köret is illett volna hozzá, ám azt hús napon nekünk, diétázó, földi halandóknak, nem tanácsos. Viszont így is bőségesen elég volt és még maradt is kóstolóba anyóspajtáséknak. 

Fűszeres tejfölös csirkemell friss zöldségsalátával

Pénteken épp a fehérje nap volt aktuális, így az előző napról megmaradt csirkemellfilébe kellett életet lehelni. A csirkehús az az alapanyag, ami csak arra vár, hogy kísérletezgess vele. És mi szoktunk is.
Melóból hazaérve olyan illat áradt felém, hogy éreztem fogyókúra ide vagy oda, én bizony teletömöm a pocakom. Párom ugyanis meglepetésből nagyszerű ebédet rittyentett nekünk. Még most is, ha visszagondolok rá, érzem az illatát, az ízét.
Két nagyobb szelet csirkemellfilé adott volt, ebből pár kisebb szeletet fabrikált, reszelt rá épp annyi sajtot, hogy elfedje és nyakon öntötte egy jó adag grillfűszerrel elkevert tejföllel. Egy evőkanál olajjal, jénai tálban kb. 20 perc alatt készen is volt. Mellé friss zöldségsalátát tálalt, ami kb 2 paradicsomból, 1 paprikából és egy kis zöldsalátából készült, és egy kevés salátaöntettel locsolta meg. Nem utolsó sorban egy kiadós, mégis könnyű ebéd mellett tarthattuk a fogyókúra előírásait. Így érdemes diétázni.

Gyümölcs a gyümölcsben

Mint már említettem az előző bejegyzésben, éppen fogyókúrázunk. A tegnap gyümölcs napunk volt, ami annyit tesz, hogy gyümölcsöt gyümölccsel lehet enni, de más semmit. Viszont valahogy minden nap azt kívánom, amit épp nem lehet enni, így sült húsokról, levesekről, sütikről álmodoztam a tegnap is. És mire hazaértem a villamossal, már meg is született a fejemben az ebéd.
Fogtam két nagyobb almát, levágtam a kalapját, és kikanalaztam a belsejét. Betettem a sütőbe. Mialatt az alma odabent szaunázott, őszibarackot, sárga- és görögdinnyét vagdostam egy öblös tálba, majd botmixerrel pépesítettem (a botmixer miatt kellett az öblös tál, hogy ne fröcsögjön mindenfele a gyümölcslé).
A pépre szórtam egy kevés cukrot (muszáj volt kicsit bűnözni az íze miatt, de valószínűleg anélkül is finom), őrölt fahéjat is jó bőségesen, és jól elkavartam a gyümölcspürével, amit betettem pár percre a hűtőbe. Közben az almáim is megpuhultak, így csak az alma belsejébe kanalaztam a hideg fahéjas gyümölcspépet és belenyomtam az alma kalapját.
Nem lett nagy adag, tekintettel a diétára, de a fahéjas, hideg gyümölcspéppel töltött alma telitalálat volt. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy két perc alatt elfogyott.

Ötletesen diétázzunk

Lollcsimmal belevágtunk az ominózus 90 napos diétába. Már egy hete fehérje-zöldség-szénhidrát-gyümölcs napokban gondolkodunk, és úgy néz ki, egy időre a jó kis recepteket félretehetjük, mert szinte lehetetlenség olyan kajákat összehozni, ahol valamelyik alapanyag éppen nem tilos azon a napon. Pedig ötletek folyamatosan születnek és egyidejűleg raktározódnak is el, mondván "majd ha lejár a diéta", kipróbáljuk.
Amikor elkezdtük, azt hittem, hogy ez a 90 nap a feltörekvő szakácstudományom téli álma lesz, de kiderült, hogy kategorizálva az ételeket lehet jó kis diétás fogásokat készíteni. Persze nagyobb kreativitást igényel és nincs az a nagy szabadság, hogy bármit bármivel párosíthatok, hanem bizonyos határokon belül kell kísérletezgetni.
Ráálltunk a témára és sütünk-főzünk-párolunk, és alkotunk. Mint a minap tettük, amikor a tésztáról hiányzott egy jó kis feltét, és hús, sajt szóba sem jöhetett. Mi egy frappáns kis szósszal abszolút mediterrán tésztaételt kaptunk. És még "bűnöznünk" sem kellett.

Bazsalikom-mánia

Egy ideje rákattantam a bazsalikomra. Minden kajára teszek, és nagyon jó íze lesz. Amúgy is szeretem az olaszos-paradicsomos ételeket, és ahhoz köztudottan illik a bazsalikom. Intenzív ízével feldobja a kaját, és nem lehet túl sokat használni belőle. Mi imádjuk.

Kisfiam már jó ideje ismerkedik az ízekkel, és már több ízben kapott bazsalikommal fűszerezett pépet is. Ő is nagyon szereti. Legutóbb paradicsomos-bazsalikomos krumplit készítettünk neki, és annyira jó volt, hogy elterveztük, bevezetjük mi is néha krumplipüré helyett. És igazán nem kell bele semmi különleges, csak krumpli, pár szem paradicsom, és friss bazsalikomlevél (lehet szárított is). Sós vízben puhára főzzük, majd a levét leszűrve botmixerrel pürésítjük. Nyáron is tovább eláll, mert nem kell bele tej, sem vaj, de mégis jól illik húsokhoz, sültekhez. 

A bazsalikomos sikeremen felbuzdulva készítettem még aznap ebédre paradicsomos-bazsalikomos csirkét is. Kis olajon hagymát pirítottam, rádobtam a felkockázott csirkehúst, és mikor már megpuhult, rátettem a paradicsomszeleteket, a bazsalikomleveleket és kis zöldpetrezselymet is. Addig kavargattam, forgattam, amíg a leve (a paradicsomé) elfőtt, és akkor mehetett is a tányérra. Kis só, bors kell bele (legalábbis mi fűszeresen étkezünk), de ízlés szerint lehet variálni. 

Estére is ezt ettünk, akkorra elfogyott a köret, így hozzáláttam és készítettem egy kis zöldbabot. Hirtelen ötlettől vezérelve a konzerv zöldbabra köménymagot és petrezselymet szórtam kísérletképpen. Annyira jól sikerült, hogy párom annak ellenére, hogy nincs oda a köménymagért, alaposan megdicsérte a főztöm. Ez nekem a legnagyobb elismerés, hisz mellette kezdtem bontogatni a szárnyaim, ami a főzést illeti, és neki köszönhetem, hogy kezdek belejönni. 

Egyszerű és nagyszerű

Amikor nincs semmi konkrét ötletünk, hogy mit főznénk, akkor szoktuk összedobni ezt a fűszeres-zöldséges finomságot. Az a jó benne, hogy igazából bármiből elkészíthető. Ha akad otthon egy kis hagyma (talán ez az egy, ami mindenképp kell bele), kis olajon vagy vajon megpirítod, erre jöhetnek a különböző zöldségek vagy akár gyümölcsök is. Ha darabokban hever már a paprika, tök vagy padlizsán, esetleg répa vagy gomba, akkor előbb ezt dobom a serpenyőbe, mert ennek több idő kell, hogy megpuhuljon. Folyamatosan forgatni kell, hogy oda ne égjen, és közben kóstolgatni (és kóstolgatni), hogy mikor elég jó már. Ha egyéb hozzávaló is fellelhető az éléskamrában, akár konzerv (bab, zöldborsó, kukorica) vagy paradicsom, annak most jött el az ideje. Csapd hozzá, és jól kutyuld össze.

Közben a fűszereket is rászórhatod, lehet az bazsalikom (akár friss, egész bazsalikomlevél is), őrölt bors, só, pirospaprika, citromfű, menta. Itt igazából saját ízlésed-szaglásod szerint kell ízesíteni.  Fel lehet turbózni az egészet pár almaszelettel, vagy naranccsal, barackkal, banánnal. Tetejére mehet akár kis sajt is, az nagyon jól megy hozzá. 

Ez a koncepció akkor is jól jön, ha épp ott unatkozik már egy ideje pár fölösleges zöldséged, gyümölcsöd és nemesebb célokra használnád fel (pl. megennéd). Hidegen, melegen, hóban, tengerparton, munkahelyen tökéletes. Egyszerű, nem kell sokat agyalni rajta, és nagyon finom. 

Jó tanács: ha intenzívebb ízre vágysz, egy kis cukor is kell bele. Ja, és ne locsold meg pezsgővel. Úgy nem az igazi. 

Szívvel-lélekkel

Gyerekkoromban ott álltam a nagyi mellett, besegítettem a sütés-főzésbe, később már anyu is megbízott egy-két feladattal. A családunkban amúgy is nagy hagyománya van a főzésnek.

Kezdetben csak a sült krumplival próbálkoztam, összetettebb ételekkel csak pár éve kísérletezgetek. Több-kevesebb sikerrel. Mióta Lollcsimmal összekeveredtünk, egyre inkább megjön a bátorságom a különféle kaják elkészítéséhez. Ő nagyon jól főz, mindig tudja melyik fűszer illik az adott ételkölteményhez, ha a végeredmény mégsem lenne tökéletes, azonnal talál valami frappáns megoldást, hogy feldobja az asztalra valót. 

Rengetegszer főzünk együtt, így sikerült már egy-két praktikát ellesni tőle, de mióta a tanácsát megfogadva szívvel-lélekkel főzök, és merek kockáztatni, azóta sokkal jobb ízek kerülnek ki a kezem alól. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy főztem már borzalmasat is, égettem már oda ezt-azt, de így tudom azt is, hogy következő alkalommal mit kell másképp csinálnom.

Ez a blog azért született meg, mert számtalan jól sikerült fogás készült már, és a legjobbakat szeretném összegyűjteni. Olyan ételek is szóba jöhetnek, amit bármelyik szakácskönyvben megtalálni, de kicsit felspékelve, átvarázsolva készül el. Vagy csak egy jó recept, egy új íz, egy hagyományos fogás kreatívabban tálalva. 

A célom egyre jobb szakáccsá válni, persze ez nem megy egyik napról a másikra, összetettebb folyamat, és talán ez a blog ezt a fejlődést követi majd nyomon.