Szívvel-lélekkel

Gyerekkoromban ott álltam a nagyi mellett, besegítettem a sütés-főzésbe, később már anyu is megbízott egy-két feladattal. A családunkban amúgy is nagy hagyománya van a főzésnek.

Kezdetben csak a sült krumplival próbálkoztam, összetettebb ételekkel csak pár éve kísérletezgetek. Több-kevesebb sikerrel. Mióta Lollcsimmal összekeveredtünk, egyre inkább megjön a bátorságom a különféle kaják elkészítéséhez. Ő nagyon jól főz, mindig tudja melyik fűszer illik az adott ételkölteményhez, ha a végeredmény mégsem lenne tökéletes, azonnal talál valami frappáns megoldást, hogy feldobja az asztalra valót. 

Rengetegszer főzünk együtt, így sikerült már egy-két praktikát ellesni tőle, de mióta a tanácsát megfogadva szívvel-lélekkel főzök, és merek kockáztatni, azóta sokkal jobb ízek kerülnek ki a kezem alól. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy főztem már borzalmasat is, égettem már oda ezt-azt, de így tudom azt is, hogy következő alkalommal mit kell másképp csinálnom.

Ez a blog azért született meg, mert számtalan jól sikerült fogás készült már, és a legjobbakat szeretném összegyűjteni. Olyan ételek is szóba jöhetnek, amit bármelyik szakácskönyvben megtalálni, de kicsit felspékelve, átvarázsolva készül el. Vagy csak egy jó recept, egy új íz, egy hagyományos fogás kreatívabban tálalva. 

A célom egyre jobb szakáccsá válni, persze ez nem megy egyik napról a másikra, összetettebb folyamat, és talán ez a blog ezt a fejlődést követi majd nyomon.