A palacsinta is egy nagy kedvencem, főleg, a párom kakaós palacsintájáért vagyok oda s vissza, lehet azért, mert én előtte kakaós palacsintát nem ettem, nálunk a sláger a baracklekváros és a túrós volt, na meg persze a nagyi almás palacsintája, amiről ez a bejegyzés is szól.Mint minden palacsinta-készítéskor, az alapanyagokat egy nagy tálba tesszük, majd jól elkeverjük, lehetőleg csomómentesre. 3-4 almát lereszelünk és ha kész a palacsintatésztánk, akkor ezt is hozzáadjuk. A masszába egy picit több cukrot tettem, hogy édesebb legyen, már csak az alma miatt is.
Sütés közben ásványvízzel hígítottam tovább, hogy ne sűrűsödjön be, majd kis olajba evőkanállal kis kupacokat tettem, kicsit lelapítottam őket, és amint egyik fele már halvány, barnás színt kapott, meg is fordítottam. Vigyáztam arra is, hogy a kis palacsinta-kupacok ne érjenek össze, és nagyon hamar készen is volt, mert gyorsan megpirul, és ha sokáig hagyom, meg is éghet.
Csak szedegettem egymásra a már kész palacsintákat, így a végére szép kis dombocska kerekedett. Ilyen gyorsan szerintem domborzati forma még nem alakult át síksággá, de a lényeg, hogy mindenki jól belakott tőle. Mert egyszerűen nem lehet abbahagyni az evést (ugye eleve kis darabok, mint egy mini rántott hús), és ráadásul édes is meg almás is, képtelenség és fölösleges ellenállni.
Hozzávalók:
- 15 fakanál liszt
- egy pici só
- egy picivel több cukor (lehet vaníliás is)
- 1 tojás
- fél pohár tej
- kis ásványvíz (lehetőleg buborékos)
ilyet most azonnal kérnék! meg sachert..
VálaszTörlésSachert (még) nem tudok készíteni, de almás palacsintát bármikor sütök, Csücsköm!
VálaszTörlés